1. fejezet - Tavaszi zivatar
Tavaszi zivatar
A dombok mögött felhők gyülekeztek, az ég alja a tavaszi estékhez képest nem ilyen szokott lenni, szokatlanul fülledt volt az idő itt a Déli-tó körül. Az ilyen esték inkább a nyári időre vallanak, de vihar közelget. Olyan meleg volt hogy, nyári estének is beillet volna. De a ház védelmet nyújtott minden esőcsepp ellen. Én szeretem az esőt, olyan mintha minden újjá születne. Éppen ezért szeretek akkor a kertben rohangálni ha, nincsenek itthon a szüleim és persze esik az eső. Anya szerint meglehet fázni és tüdőgyulladást kapni. Azt hiszem van benne némi igazság de, én tudom hogy csak azért szokta eltúlozni néha egy kicsit hogy ne kelljen kimosnia hetente kétszer a sáros nadrágom. Most a szobám ablakából figyelem az esőt. Itt van nálunk a legjobb barátnőm, Nolavel, de mi csak Nolának szólítjuk. Sötétes barna haja van, és kicsit sötétebb a bőre színe mint az enyém, ez persze azért van mert ők minden évben a tenger parton nyaralnak. De akármien furcsa is legyen remek barát. Még mindig szakad az eső. Kinyitottam az ablakot mert az esőnek olyan jó illata van. A levegő füllett volt még mindig.
- Ekkora esőben képtelenség lenne haza bicikliznem. Nem tudsz kitalálni valamit Lili?
- Nem, de nem árt neked egy kis eső, amúgy is hajat kellene mosnod. –viccelődtem vele.
- Ha, ha,ha, de vicces, anyukád nem tud haza vinni?
- Szerintem ez nem jó ötlet,nem emlékszer mi történt a bolt parkolójában. –emlékeztettem Nolát anyám figyelmetlenségére és vezetési stílusára.
- Amikor a ti autótok meg egy másik autó volt csak a parkolóba és húszezer forintos kár lett belőle. –emlékezett vissza Nola.
- Aha - feleltem némi fintorral az orrom alatt, ugyanis anya Nola apukájától vette meg az autót. Többnyire hányni szoktam amikor visz valahova és még azt se felejtsük el hogy még csak három ritka alkalom volt amikor beültem abba az autóba amit ő vezet. –Nézd, csak most eredt meg az eső igazán. - az ablakhoz rohantam és kezeimet az üvegre tettem, a szemüvegem be párásodott de annyira szép volt minden hogy nem törődtem vele, hiszen tavasz volt és egy tavaszi zivatar mindig jól esik a természetnek…
X X X
Miután Nola felhívta a szüleit és ők azt felelték rá hogy ne csináljon ebből akkora ügyet pattanjon fel a bicikliére nehogy lekésse a vacsorát. Tudni illik hogy náluk mindig pontban hétkor van vacsora és hogyha valaki lekési hát, az nem eszik reggelig és még jól le is szidják. Ez után jött Anyámnak azaz örült ötlete hogy most eső után menyünk ki a lovardába. De egy jó kis „utó” zivatar véget vetett ennek. Egy kicsit csalódott voltam hogy nem találkozhatok Pirkadattal, ő félig az én lovam. Mert tavaly kaptuk ajándékba egy undok csajtól, azóta a közeli istállóban tartjuk. Vannak ott más lovak is, például ott van Peckes, Virág és Bella, valamint van ott egy csomó birka és szarvasmarha. Na de vége az esőnek, most a kutyám Butha biztosan nagyon örül mert, amikor kinéztem az ablakból egy zsömle színű labrador-vizsla keverék helyett egy barna sárgombóc nézett vissza rám…
