Feladó: Alexandra Keppal <alexakeppal@indamail.hu>

Küldve: 2012. Április 5.; csütörtök, 18:30

Fogadva: 2012. Április 6.; Péntek, 19:21

Címzett: Szekér Lili <lili020@citromail.hu>

Tárgy: Jó hírek!

Szia!

Hogy vagytok ott Magyarországon? Mert itt Német országban nem történik sok minden. Az itteni lovas iskolában most tanulok ugratni. Nem túl érdekes eddig még csak kétszer estem le. Egy totál nyugodt lovat kaptam, aminek nem örülők. Tudod hogy jobban szeretek olyan lovakkal dolgozni amik legalább egy kicsit mernek ellenszegülni bakolni stb. De egyébként azért írok mert megyek haza, Magyarországra. Hozzátok. Három nap múlva érkezek. Addig is Üdvözlőm Pirkadatot!

A találkáig szia: Alexa

-          Huh, legalább valami jó – sóhajtottam, két kezemmel végig simítottam az arcomon majd felálltam a fa székemből és lecsuktam a laptop tetejét. Már este felé volt. Az asztalon elrendeztem néhány iratot mert anya nagyon szétszórt. Majd fogtam magam és kimentem a konyhába. Öntöttem magamnak teát egy bögrébe. Iszonyúan elfáradtam. Megittam a teát, úgy döntöttem felmegyek az emeletre. Már a régi falépcsőnk felénél tartottam amikor valaki kopogott az ajtón. Gyorsan lesiettem. Még jó hogy a bejárati ajtó pont a lépcső mellett van. Először csak hallgatóztam az ajtó előtt.

Ki jöhet ilyenkor? Anya itthon van ő nem lehet.

Majd fogtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. Nem volt ott senki. Csak egy bogár röpködött a bejárattól balra felakasztott kisebb lámpán. Megvontam a vállam hiszen volt már olyan amikor az osztálytársaim, a fiuk szórakoztak. Öt percenként bekopogtak aztán elfutottak. Már éppen akartam becsukni az ajtót amikor egy borítékra lettem figyelmes a lábtörlőn. Felvettem. Majd körül néztem és bezártam az ajtót kulcsra. Hiába de rendőr lányaként gyanakvó vagyok. Gyorsan felszaladtam a szobámba. Becsuktam itt is az ajtót. Majd az író asztalomhoz ültem. Megnéztem jó alaposan a borítékot, Néhány helyen kicsit mintha sáros lett volna, bizonyára valaki aki ezt küldte nem igényli a rendszeres kézmosást. Kinyitottam, de ekkor valaki csöngetett. Felálltam és leszaladtam a lépcsőn. Kinéztem először a kulcslyukon. Ismerős alak ált kinn. Kinyitottam hát az ajtót. Az illető ugyan olyan borítékot tartott a balkezében mint amilyet én kaptam. Jobb kezében egy levelet, az ajtóban Nola ált félelemtől és ijedségtől fehér arccal. Rögtön tudtam ő is ugyan olyan levelet kapott mint én. Gyorsan megfogtam a csuklójárt és behúztam a házba. Felmentünk az emeletre, a szobámba. Leültetem a babzsák fotelomba majd fogtam egy széket és elé ültem. Még annyi ideje sem volt hogy levegye a farmer kabátját amit mindig viselt. Kezemet a szék háttámláján összefontam és néztem rá. Mondván hogy kezdje el a mondandóját.

-         Kaptam egy levelet – itt kicsit megremegett a hangja ezért szünetet tartott – az ajtónk alatt csúsztatták be.

Ekkor megfordultam és felmutattam neki azt a levelet amit én kaptam. Majd vissza dobtam az asztalra. Nolának is hasonlok éppen sárfoltok voltak rajta, tehát ugyan onnan kaptuk. Ez biztos nem véletlen, ez most furcsa inkább.

-         Elolvastad? – kérdezte Nola.

-         Nem mert éppen le kellett menem hogy kinyissam az ajtót neked. – válaszoltam, közben pedig semmilyen érzelem nem tükröződött sem a hangomban sem az arcomon.

-         Tudod ki küldte? Valószínűleg, ha mi ketten kaptunk Edina is fog kapni. – mondta majd ledobta a levelet az ölébe, a borítékkal együtt.

Ekkor megcsörrent a telefonom az asztalon. Hátra nyúltam érte az íróasztalomra, Edina hívott.

-         Edina is kapott – jelentettem ki – Különben miért zavarna most amikor a kedvenc sorozata megy.

-         Annak már öt perce vége.

Felvettem a telefont, Edina hangjából ítélve neki is olyan véleménye lehetett a levélről mint Nolának lent az ajtóban. Elkezdett beszélni, én meg bámultam a szőnyegen előre ahogy halhattam a mondandóját.

-         Mit szólnál ha most ide jönnél, és it megbeszélnénk mindent? Hm? – kérdeztem mert nem volt most ahhoz kedvem hogy százezer forintos számlát csináljunk.

-         Jó, szóljak Nolának? Gondolom ő is kapni fog ilyen levelet.

-         Kösz nem. Már itt van. – ezzel kinyomtam a telefont. Tudom hogy nem volt tőlem tul szép ez az egész de meg kéne érteniük hogy nagyon fáradt vagyok és hogy ma én már dolgoztam a lovardában is. Majd Nolához fordultam – Na amíg nem érkezik meg addig alszok egyet. – majd a fejemet a kezemre hajtottam.

-          

                                     X       X       X

Edina ébresztet fel, azzal hogy megrázta a kezem. Egy tíz percre sikerült mégis elaludnom holott nem hittem volna. Nola még mindig előttem ült a babzsák fotelben, Edina leült az  ágyamra.

-         Szóval akkor mi is van a levélben? – kérdeztem, most nem igazán érdekelt. Felőlem lehetett volna a nyelvtan tanárunk halálos ítélete is.

-         Ezek szerint nem olvasta még el. – állapította meg Edina.

-         Nem hát. – Vetette oda neki Nola. Hisz mind tudják milyen vagyok.

Akkor Nola kezembe nyomta az ő levelét. Én meg elolvastam. Rögtön elkerekedett a szemem. Rögtön kaptam az én borítékom után ami az asztalomon volt. Kivettem elolvastam. Volt egy kis különbség az én levelem és az övüké kőzött, az enyém így végződött:

"Add oda az ezüst lovat, vagy a lovad bánja meg!”