Miután megszereztük a fejenként két gombóc fagyit a Bencés-ház fellé vettük az utat. Mint mindig mi voltunk az elsők. Általában az őrsvezetőnk a Magdi szokott a legkésőbb jönni. Nolával leültünk a lépcsőre és úgy vártuk a többieket. Nemsokára a Zita bukkant fel a sarkon, biciklivel. Emese a másik utcából jött szintén biciklivel érkezett.
- Sziasztok! – köszöntünk nekik egyszerre Nolával, mivel nagyon vicces volt kórusban hallani a hangunkat ez ér össze nevetünk.
- Hogy vagytok? – kérdezi Emese.
- Kösz jól és te? Amúgy meg Zita, ugy döntöttem hogy eladom a hörcsögeimet. – tudattam a Zitával ugyan is ő rajong az arany hörcsögökért, de a szülei nem vesznek neki. Azért akartam eladni a hörcsögöket, akiket amugy Boni - nak és Kleid- nak neveztem el mert, nem volt rájuk több időm. anya meg fél tölük szoval pártolta az elhatározásomat.
- Tényleg – egy pillanatig el csodálkozott el rajta, de aztán elkezdett ugrálni – most talán a szüleim megengedik hogy legyen egy hörcsögöm!
Nolával csak mosolyogtunk mert, jól tudtuk hogy nem fogják neki megengedni. Őt éve karácsonyra és születésnapjára mindig aranyhörcsögöt kér. De a szülei nem szeretik a rágcsálókat, mi több, semien állatott nem igen kedvelnek mondván hogy, az állatok rengeteg betegséget terjesztenek és hogy senkinek nem hiányzik hogy, a Zita kórházba kerüljön. Süket duma. ( szerintem ) Na de szerintettek ki gurul biciklivel a dombon, na ná, hogy a Magdi.
- Szerintettek mit fogunk csinálni? – tette fel a kérdést Emese.
- Fogalmam sincs. Miért szerinted? – kérdeztem.
- Szerintem mindjárt megtudjuk. – feleltem gúnyosan mivel utálom az Emesét de ezt senki nem tudja Nolán kívül és remélem ez így is marad.
A Magdi még csak most ért ide. Mivel egy huszonegy éves biciklije van amit a tesóitól örökölt.
Miután felmentünk a 4. terembe, a Magdi előpakolt egy rajzlapköteget. Mi az asztalköré gyűltünk, a Zita mint mindig a legkényelmesebb bőrfotelt választotta.
- Mit fogunk csinálni?
- Ma Chernel Isvtánról leirunk pár dolgot – mondta, és az én agyam már most kikapcsolt, nem szeretem az ilyeneket mert általában egész örsin csak irunk és irunk és irunk – aztán meg majd még meglátjuk mi lesz – mondta elképesztő gyorsasággal.
- Hogy mi? – az Emese kérdezte.
- Jaj, milyen értetlenek vagytok. Chernel István é-le-té-ről ta-nu-lunk. – szótagolta lassan.
- Ja. – mondtam ,de még mindig nem érdekelt, máson járt az eszem. Edina ma nem jött örsire. Ez rá nem jelemző, és szolt volna ha valami más dolga lenne. Biztos csak megint késik. Nem foglalkoztam többet ezzel a témával.
- Most elmegyünk a könyvtárba. - jelentette ki a Magdi - de előtte még van egy meglepetésem. Én mindjárt jövök ti addig kezdjétek el. – mondta Magdi azzal távozott a teremből. Beszélgetésen kívül mást nem nagyon hallottunk kintről, de nekem az volt az érzésem hogy itt valami nagy dolog lesz. Körülbelül tizenöt perc múlva vissza jött a kezében egy dobozzal. Letette az asztal közepére. Kinyitotta és kivett belőle egy zöld színű polót. Rögtön felugrottam és felkiáltottam, ezt a csomagot vártuk régóta. Ekkor Emese felkiáltott.
- Csapatpólok! Ilyenem még sosem volt!
- Vegyétek fel vagy reklyátok el és irány a könyvtár, jó?
- Persze. Sietünk.
Azzal én is magamra kaptam a pólot és elindultunk a könyvtár felé. A vásoban az iskolánkal szemben van egy park az mellet haladtunk el. Egy bokorból éppen két fekete rigó repült ki. De jó is lehet nekik. - gondoltam.
A gondolatmenetemből az zökentett ki hogy megérkeztünk a könyvtárhoz. Felmentünk a lépcsőn és bementünk egy olyan termbe ahol régi dokumentumokat tárolnak. A magdi azt mondta talált ott valamit Chernel Istvánról. Mielőtt beléptünk volna a terembe csendre intett minket. Végigmentünk a polcok között majd balra fordultunk. Megáltunk egy polc mellett. allig volt rajta néhány mappa, ezérrt át lehetee látni a másik oldalra ahl kisebb olvasósarok volt kialakitva. Pár fotel, és egy asztal volt középen. Az egyik fotelban egy férfi ült, és gyorsan lapozgatott egy noteszban, előtte az asztalon volt egy mappa.
Ismét nem figyeltem, csak arra figyeltem fel hogy a töbiek elindulnak a polc másik felére. Az olvasó sarokhoz. Gyorsan utánnuk mentem és leültem az egyik fotelba. Pont a férfi mellé. Hangos csatanással becsukta a kezében lévő könyvet majd felált és közömbössen viszatette a mapát a helyére majd távozott. Ekkor a Magdi belekezdett a mondandojába. De engem valahogy jobban érdekelt az a mappa amit az a férfi olvasott.
- Mindjárt jövök - mondtam, feláltam és elindultam afelé a polc felé amelyikre az a férfi viszatette a mappát. Megkerültem, pontosan tudtam hogy melyik mappa az. Levettem. Nem láttam tzul sok minddent mert félhomály volt. Itt nem kapcsolták fel a villanyt mert senki sem volt itt. Kinyitottam és elkezdtem olvasni.
Catherine Fols menekültként érkez...
De nem tudtam tovább olvasni mert valaki mögöttem megköszörülte a torkát. hátranéztem és az a férfi állt előttem aki az előbb még olvasta. szürke szinü öltönyt viselt, magas volt és szemüveges. A haja rövidre volt nyirva és mintha feketés árnylata lett volna.
- Ez a könyvtár tulajdona, csak engedélyel lehez elolvasni. Külőnben is nagyon régi. - ezzel kivette a kezemből és viszatette a helyére.
Én inkább viszamentem az örsömhőz, ez elég ilyesztő volt. Probáltam koncentrálni de folyton csak azon járt az ezsem hogy ki az a Catherine Fols...