Az elhagyatott temető                      

Másnap reggel amikor kimentem a konyhába az asztalon keksz és kakaó fogadott. Mellette egy cetli volt, miután elolvastam megtudtam hogy, anyának fél órával ezelőtt telefonáltak mert, a munkahelyén az egyik számítógép elromlott. Ugyanis anyukám informatikus. Ma az Ákostól kapott karkötött vettem fel most vettem csak észre hogy a lovon apró gyémántok is vannak. Leültem az asztalhoz, egy ideig csak ültem ott aztán eszembe jutott hogy,  Nolával és Edinával azt beszéltük meg hogy, elmegyünk együtt Nola egyik ismerőséhez ugyanis állítólag vett egy kutyát. Nola imádja a kutyákat. Utána meg elmegyünk valahova máshova, nem mondta hogy, hova de azt még emlitette hogy, hozzam el a „hegymászó” cuccot. A  „hegymászó” cucc azt jelenti hogy, kötél, elemlámpa, iránytű, távcső, pár sebtapasz és kötszer valamint három palack víz. Ezt egyik cserkész táborban találtuk ki mert, ha mentünk felderíteni új helyeket akkor nem szerettük mindig a listát elküldeni mindenkinek. Ránéztem az órára ismét, még volt körülbelül fél órám és tíz percem. Elkezdtem összekészülődni, fogtam a fekete táskám és bele pakoltam a „hegymászó” cuccot.

-          Kötél, lámpa, víz, kötél , lámpa, víz.  - Ismételtem magamban, mivel nem tudtam hogy,

Nola hova, kihez?, mihez?, mivel készül. Akármit is akar csinálni örültség lesz az biztos, de én szeretem a veszélyes feladatokat.

à     à   Ã

Fél óra múlva a házuk ellőtt álltunk Edinával. Nolára vártunk. Amikor  végre kijött titokzatos képel a kezembe nyomott egy lapátot. Az utca vége felé indult. Edinával össze néztünk, mit akarhat talán kincsre bukkant vagy csak megörült. Mind ősze két utcát gyalogoltunk hogyha nem számoljuk a plusz tizenkét házat. Amikor  odaértünk láttam hogy Nola teljesen megkattant. Be akar lógni egy temetőbe.

 - Ugye nem képzeled hogy én oda bemászom?!! – ordított vele Edina – Te teljesen megkattantál?!!

Hát, mondjuk tényleg örültségnek hangzott. Ezért Edina mellé álltam.

- Mi történik akkor ha jön valaki?

- Évek óta nem járt itt senki. Mi van csak nem féltek? – gúnyos képet vágott Nola, és közben a csípőjére tette a kezét.

Az addig rendben van számomra hogy, be akar mászni egy temetőbe de az hogy, megkérdőjelezi a bátorságomat már nincs. Megfogtam Edina karját és magammal húztam. A kaputól jobbra és balra tuják nőttek. Mi balra elkanyarodtunk a vezetésemmel. A beton kerítés elé értünk. Én mentem előre a kötéllel mert, jobb vagyok a mászásban, kuszásban és egyéb fizikai feladatokban mint ők. Felértem a kerítés tetejére. Leugrottam róla és át dobtam a kötelet. A kötél azon végét ami nálam volt ki kötöttem a legközelebbi fához. Át kiáltottam hogy, jöjjön Edina. Kicsit több időbe telt mire ő is felért a tetejére. Nola átdobott néhány csomagot és ő is elkezdett mászni. Mikor felért a tetejére még egyszer vissza nézet az utcára aztán le ugrott. Amikor nagy huppanással földet ért a szája elé tette az ujját és figyelmeztettet hogy, maradjunk csöndbe. Halódtuk ahogy az úton pár ember elmegy. Majd kitekintettem a borostyánnal benőtt kerítés fölött. Elmentek. Még csak most vettem észre milyen kicsi ez a temető. Csak pár sir volt, pontosan tizenhét darab. Megszámoltam mert kicsit unalmas helynek tűnt. Elindultam a temető másik vége felé. Pár fa mögött volt egy kisseb kápolna. Vissza kiáltottam a többieknek hogy, jöjjenek. Közelebb mentünk és látunk egy emlék táblát a kápolna falán. Végig simítottam a kezem a gravírozáson, egyenetlen érdes felülete volt.

-          „Ez a temető az úrnak 1836. évében létrejött, Fols családi temető.”- olvastam. A szöveg alatt volt három különböző méretű kőr ugyan úgy a köbe vésve. És alatta egy felirat. „A hold gyűrűk”. - Nem tartom különösebben fontosnak.

-          Mi van, ennek semmi értelme? – kiáltottam.

De ekkor hangokat hallottunk a kerítés felől. Aztán a kapu zárja zörögni kezdett. Majd káromkodás és reccsenés hallatszott. Nolára és Edinára néztem, halottfehér arccal néztek rám.                                                                                            Nem ironikus? Egy temetőben vagyunk és halottfehér arccal, na ,na nem értitek? Na jó, béna vicc.

-          Gyorsan lebukni, a sírkő majd eltakar – rántottam egy sírkő mögé a barátnőimet. Onnan figyeltünk. Edina nagyon félhetett, mert úgy kapaszkodott a kezembe mintha a Halál jönne értünk. Ekkor nagy robajjal kinyílt az ajtó és bejött két fickó.