Legenda

Lefékeztem a biciklimet és megállítottam. Allig kaptam észbe amikor egy ló elvágtatott mellettem. Megálltam és utána néztem. Nem ismertem. A fején lámpás mintájú folt volt, és a szőre világos fekete volt. Amikor Távolról jobban megnéztem mert, már jóval távolabb tőlem még mindig vágtatott, rájöttem hogy inkább egér fakó. Nem vagyok hozzászokva a kóbor lovakhoz ezért arra gondoltam hogy utána megyek és elfogom. Ezután befordult a sarkon és még száz métert vágtázott. A földút szélén ami a lovarda mellet fut amellett van egy napraforgó tábla, oda bevágtázott, és a kellős közepén állt meg. Hát ez meg honnan került ide? És kié ez a ló?                                             Ekkor megláttam az úton egy fiút aki kötőfékkel futott felém. Pontosabban a lova után, ahogy következtetni tudtam. Jó messze volt nehéz volt kivenni hogy, mit tart a kezében. Bizonyára övé a ló. A fiu megállt és körülnézett, nem látta sem ere sem az egér fakó lovat. Majd újra elindult. Biztos nem tudja hová tűnt. Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben. Gyorsan jobbra mutattam, mondván hogy, nézzen a napraforgótáblára.  Majd újra meg ált  és először értetlenül rám nézett majd a napraforgókra. Meglátta a lovat, visszafordult felém és hüvelykujját a magasba tartva jelzett hogy, kösz a segítséget. Ő átvágott a napraforgó mezőn én meg felültem a biciklimre és feltekertem a nyergesig. Sajnos hosszú útszakasz vezet fel a lovardáig és ráadásul emelkedőn vezet felfelé. Mikor felértem kinyitottam a nagy vaskaput ami jobb oldalt volt. Az előttem lévő nyitva volt, bizonyára itt szökött ki az a ló. A Laura már ott várt a nyerges előtt. És csípőre tett kézzel öt másodpercenként megnézte az óráját, én is rá néztem az órámra és rájöttem hogy húsz percet késtem.                                                                                     Jaj ne, már megint! De végül is nem az én hibám hogy leeset a biciklimről a lánc.        És elégé izgatottnak találtam, azon kívül hogy láttam, égetlenül dühös rám. Amikor balra pillantott előbb észrevett és a kezével sürgetett hogy siessek. Elindultam felé de közben észre vettem mást is. Baloldalt a fedeles előtt volt egy hatalmas nagy lószállitó. Az ajtaja nyitva volt és egy pej lovat vezetett le róla egy őszes bajszos férfi. Ismertem öt már rég óta. Bizonyára ő a fiú nagyapja azzal a különbséggel hogy, azt a fiút aki az egérszürke lovat hajkurászta nem ismertem. Minden évben eljönnek egy lovas túrára, amit a mi lovardánk szervez. Talán a fiút is láttam a tavalyi találkozón, de ebben nem vagyok olyan biztos. Aki a pej lovat vezette le Jánosnak hívják, van neki egy szürke kancája és négy csődöre. Laura közben már bement a nyergesbe. Odabicikliztem az istállóhoz és a falnak döntöttem. Odabent a nyergesben a szokásosnál nagyobb felfordulás volt. Biztos kitakarította az egyébként sem túl nagy helységet amiben enyhe dohos szag állandóan terjengett, mivel a plafon be volt ázva. A Laura bent pakolt egy fémvödörbe almákat. Amikor észrevette hogy megjöttem fel ált és a kezembe nyomta a vödröt.

-          Szia! Hol voltál eddig? Na jó mindegy,  -  kezdte kisé felháborodottan, de hát ő ilyen amikor nagyon dühös. Kellő ideje ismerem már hogy tudjam, ilyenkor úgy tesz mintha minden rendben lenne  -  ezt elvinnéd a Napfivérnek. Ja, és ha már ott vagy vigyél neki vizet is.                                                         A   Nem mondtam semmit, csak bólintottam, ilyenkor jobb ha az ember nem szol semmit. Bementem az istállóba, fogtam egy másik vödröt és megtöltöttem vízzel. A Napfivérnek azért kell folyton vizet adni mert, a gazdája nem szereltetett neki önitatót, de ez már nem lényeges. Majd jobbra egy másik folyósóra rákanyarodtam ugyan is neki külön van a boxa a többi lótól. Egy fekete herélt, angol telivér. Ennek nincsen semi oka hogy ő másik elkülönített bokszban van, ráadásul sokkal nagyobb minta többi lóé. A Napfivérnek még nagyobb ablaka is van mint a többi lónak. Ahogy megálltam a  Napfivér előtt letettem a vödröket. Persze rögtön odajött hozzám a ló és az orrával megbökdösött. A boxábol kivettem az üres vödröt ami már jó ideje nem látott vizet. Amikor felemeltem a vizel teli vödröt hogy végre ihasson az a szegény ló, észrevettem valamit. Balra néztem és láttam hogy az egyik boksz ajtaja nyitva van. Friss szalma és széna volt benne. Közelebb mentem egészen be a boxba, friss alma volt az etetőben is. Kijöttem és ránéztem a felső bokszajtóra. Új névtábla volt rajta. Közelebb mentem és elolvastam.

                            Legenda

                            Fajta: Quarter horse

                            Született: 2012. Május 2.

                            Anyja: Mandolin

                            Apja: Black Rock XX 21

                            Jegyei: fejen: lámpás

                             Lábak: hátsó két

                             láb csánkban kesely

                            Tulajdonos: Malmos János

Miután végeztem visszamentem a vödörhöz betettem a Napfivér bokszába. Ügyet sem vetet rá. Fogtam a vödröt és a ló elé tartottam. Nem akart inni, pedig már rég nem kapott vizet, talán beteg. Letettem a vödröt, és az etetőjébe beleöntöttem az almákat. Ekkor a betonon koppant az egyik ló patája, mintha éppen bejönne az istállóba. Ez sokszor megesett hogy azok a lovak akik kiszöknek a karámból. Ezért fogtam a kötőféket ami ott lógott a Napfivér mellett a falon. Kimentem a jobb oldali folyosóról, ha megszökött egy ló akkor a karámot vagy kirúgták vagy átugrotta.  Elindultam kifelé, de majdnem beleütköztem egy lóba. Gyorsan hátra ugrottam.  Akkor hozta be a az új lovat, bizonyára a Legendát az a fiú akivel még a lovarda előtt találkoztam. Bezárta abba a boxba amelyiken a névtábla volt. Én meg csak álltam ott meglepett arccal, hogy ez mit keres itt. A Legenda igaz hogy, még csikó de már most is nagyon szép ló. Visszamentem a Napfivérhez és fogtam az üres vödröt amiben az almák voltak, a vízzel teli vödröt is fogtam és visszavittem mert ha ott marad a bokszban akkor a ló csak felrúghatja, beleléphet és az balesetet okozna. Amikor jöttem ki a Napfivér folyosójáról akkor jött ki az új fiú is a Legenda bokszából. Pechemre amikor kinyitotta a boksz ajtót akkor meglökött én elestem és magamra borítottam a vizet ami a vödörben maradt. A hajam teljesen elázott, és a polom is tiszta víz lett. Én meg csak ültem a földön a víztócsa kellős közepén.  A fiú szegény meg nézett rám. Ahogy látom ő is meglepődött.

-          Nincs semi bajod? – szolt meg végre majd odanyújtotta a kezét és felsegített.

-          Nincs, az én hibám nem figyeltem. – mondtam és összeszedtem a vödröket – Egyébként szép lovad van. – ugyanis eredetileg én is quarter horsot akartam és nekem ez a kedvenc fajtám. Majd megfordultam és egyszerűen bementem a nyergesbe.   Leültem de, rögtön fel is álltam kinyitottam a szekrényt és kerestem egy másik polot. A Laura csak nézet  hogy, miért vagyok tiszta víz. Még végül nem tudott magában magyarázatot találni.

-          Veled meg mi történt? – nézet a vizes hajamra, amin patakokban folyt a víz.

-          Szerinted? – kezdtem dühös lenni – Az új fiú történt, jöttem ki a Napfivértől erre  ő kinyitja előttem a boksz ajtót.

 A Laura magában mosolygott.

    Hogy, történhet meg ilyen. Egyszerűen fel lökött az a fiú.

Átvettem a polomat és a szekrényben lévő törölközővel megtöröltem a hajamat. Így kicsit jobb volt. Majd fogtam egy vasvillát és kimentem a szénatárolóhoz. A szénatároló a lovarda végén van és csak egy tető fedi. Majd egyszer csak az a fiú odajött hozzám.

 Jaj, mit akar ez itt?

Én a bicskámmal kibontottam egy bálát és épp a madzagokat húztam ki belőle. Amikor odaért hozzám a vasvillát ami nála volt a kerítésnek támasztotta.

-          Figyelj, bocs hogy fellöktelek. – szolalt meg – az előbb nem sikerült bemutatkoznom, Levente vagyok.

Mondta majd ő is elkezdett bálát bontani. Nem szóltam neki, dühös voltam. Fogtam a vasvillát egy adag szénával és elvittem a lovamnak. Nem érdekel ki ez a fiú, inkább tünjön el inen a tökéletes lovával!