9. Fejezet

   Ez az év amikor Catherin meghalt. Ez az év egy rejtély kezdete. Na, de mi is történt pontosan? Hogyan hált meg Catherin? Hisz olyan fiatal volt. Az igazság az hogy, nemes ember lánya volt, de, nem is akármilyené, grófé.

   Az udvarba egy sárga ruhás lány érkezik lovon. Nagyon ijedtnek tűnik. Bizonyára rossz hírt kapott. A ló egy fehér kanca, a neve Alkony ő Catherin kedvenc lova. A lány befutott a házba egyenesen az apja szobájába. Miután felmegy a lépcsőn találkozik az egyik szobalányával. Távolról is meg lehetet volna állapítani hogy nem rangos asszony, egyszerű fehér színű szoknyát és egy bő felsőt viselt. A lépcső tetején megállt és intett a lánynak. Catherin megvárja amíg odaér hozzá, majd a fülébe súg valamit amire a cseléd nagyon megijed.  Majd lefut az udvarra. Catherin odamegy az apja szobája előbb vett egy mély lélegzetet és berontott.

-          Tudom hogy, férjhez akarsz adni! – kezdte, de egy kis szünetet tartott itt, majd folytatta -  És én nem akarok hozzámenni ahhoz a gaz Olaf Wittersbukhoz. – mondja elszántan az apja szemébe nézve – Elmegyek, elmegyek és soha többé nem jövök vissza. – ezzel megfordul és dühösen elrohan.

Megfordult és elszánt léptekkel kilépett a szobából, az ajtót hagyta hogy becsapódjon mögötte. Bement a szobájába és fogott egy bőrtarisznyát majd belepakolt néhány fontos dolgot számára. Valamint egy levelet is.  Kis idő múlva lement az udvarra már nem a sárga ruhát viselt magán hanem szegényes hanem mellényben és nadrágban. Ebben a korban ez szokatlan viselet volt a nők számára, főleg azért is mert náluk az istállófiúk és a lovászok viseltek olyan ruhát. Az udvaron a lova várta egy fiú társaságában aki egy fekete lovat fog száron. Catherin felül a lóra majd int a fiúnak is hogy, jöjjön utána, kövesse. Majd kivágtatnak az udvarból. Az erdőbe tartanak, rátérnek az egyik ősvényre és végig vágtatnak rajta. Kerülő úton mentek nehogy, követni tudja őket valaki. Ám tényleg nem voltak egyedül.

Ne nézz hátra, csak vágtass tovább! Bízok Alkonyban de nem vagyok benne biztos hogy mit teszek.

De ekkor elkövetett egy hibát, hátra nézet, Barna hosszú fekete haja majdnem beleakadt egy ágba. Catherin tudja hogy, az apja nem hagyja ezt ennyiben. Látta és halotta is a kutyák hangját amikkel követék őket.

Tovább kel menünk! Nem csak magam miatt hanem, hanem Chars miatt. Ha elkapnak minket akkor bizonyára meg fogják ölni öt.

Mikor az ősvény végére értek egy tisztáson kötöttek ki. Nagyon sűrű sötét fenyőerdő vette őket körül.

Menjünk tovább északnak, a folyó felé. – mondta Chars és közben a fenyőerdő felé mutatott. A lány bólintott és vágtába ugratta a lovát. De bátran bevágnak a fák közé, a lovuk nyakára hajolva mert az ágak olyan sűrűn nőttek. A helyről lefelé tartottak egy sötétszürke folyó felé. Ami baljósan kanyargott a mély folyómedrében, mint egy sötét kígyó. A meder két partján sötétebben és sűrűbben nőttek a fenyők. Eddig senki ember nem -         nagyon mert a folyó túl partjára átkelni. Eddig hárman próbálták, egy tért vissza...