Arra kérem hogy a dobozt juttassa el erre a címre:”- olvasta hangosan Nola – Nincs tovább. – fűzte hozzá elkeseredett hangon aztán lehajtotta a fejét. Hagyta hogy az elégett papírdarab lassan kicsúszón a kezéből. Majd az enyhén nedves talajra hulljon. Én rögtön oda mentem és felvettem nehogy átvizesedjen, hisz mégis csak találtunk valamit. Nola a hamuval borított földet kezdte bámulni, láttam hogy könnycseppek gördülnek le az orra szélén.
Melyik idézet tetszett a legjobban?
,,A kezem megfeszült, izzadni kezdtem, majd a hátamat a kőnek támasztva próbáltam jobban meghúzódni hogy, ne vegyenek észre.
Menj innen, menj néz meg egy másikat!
Intettem a többieknek hogy húzódjanak arrébb nehogy észrevegyék őket."
,,Néhány helyen kicsit mintha sáros lett volna, bizonyára valaki aki ezt küldte nem igényli a rendszeres kézmosást. Kinyitottam, de ekkor valaki csöngetett. Felálltam és leszaladtam a lépcsőn. Kinéztem először a kulcslyukon. Ismerős alak ált kinn. Kinyitottam hát az ajtót. Az illető ugyan olyan borítékot tartott a balkezében mint amilyet én kaptam."
,,Én mentem előre a kötéllel mert, jobb vagyok a mászásban, kuszásban és egyéb fizikai feladatokban mint ők. Felértem a kerítés tetejére. Leugrottam róla és át dobtam a kötelet. A kötél azon végét ami nálam volt ki kötöttem a legközelebbi fához. Át kiáltottam hogy, jöjjön Edina. Kicsit több időbe telt mire ő is felért a tetejére. Nola átdobott néhány csomagot és ő is elkezdett mászni. Mikor felért a tetejére még egyszer vissza nézet az utcára aztán le ugrott. Amikor nagy huppanással földet ért a szája elé tette az ujját és figyelmeztettet hogy, maradjunk csöndbe. Halódtuk ahogy az úton pár ember elmegy. Majd kitekintettem a borostyánnal benőtt kerítés fölött."
"Nincs tovább. – fűzte hozzá elkeseredett hangon aztán lehajtotta a fejét. Hagyta hogy az elégett papírdarab lassan kicsúszón a kezéből. Majd az enyhén nedves talajra hulljon. Én rögtön oda mentem és felvettem nehogy átvizesedjen, hisz mégis csak találtunk valamit. Nola a hamuval borított földet kezdte bámulni, láttam hogy könnycseppek gördülnek le az orra szélén. Hiszen ami történt még nekem is sok volt. ,,
- Ezek szerint nem olvasta még el. – állapította meg Edina.
- Nem hát. – Vetette oda neki Nola. Hisz mind tudják milyen vagyok.
Akkor Nola kezembe nyomta az ő levelét. Én meg elolvastam. Rögtön elkerekedett a szemem. Rögtön kaptam az én borítékom után ami az asztalomon volt. Kivettem elolvastam. Volt egy kis különbség az én levelem és az övüké kőzött, az enyém így végződött: